Hogyan fér meg egymás mellett a spiritualitás és a gyász? Vajon gyászol az is, aki másként gondolkodik életről, halálról? Vajon ez a más hozzáállás azt okozza, hogy az ember könnyedén tovalibben egy szerette halála után? Nem egészen.

Rég megkopott a szent frázis: Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nem vagyok egy nagy Biblia idéző, de ez azért egy elég korrekt mondat benne.

Egy poszt gondolkodtatott el azon, hogy vajon ki mennyire van tisztában szavainak árulkodó mélységeiről?

A hazugság szónak van egy olyan csengése, amire megborzong az ember, lebiggyeszti a száját és nem szívesen foglalkozik vele.