A veszteség és az azzal járó szomorúság nem időhöz kötött, sehol nincs kimondva, hogy az ünnepek körül nem érhetnek nehézségek bennünket.
Vannak helyzetek, amikor szomorkodni kell. Mert elvesztettünk valakit, vagy valamit. Mert nem kaptuk meg, amire vágytunk, mert nem sikerült a tervünk. Mert valaki elment, elhagyott, nem jött, túl későn jött; vagy valami elromlott, megrekedt, lezuhant, összetört. És nem tudunk mosolyogva továbbmenni. Talán nem is kell.
Mindannyian tudjuk, hogy a szomorúságnak is van egy olyan energetikája, amibe ha belesüllyedünk, akkor nem építő jellegű és nem visz előre. Ugyanakkor ha ránk tör az érzés, és megengedjük magunknak, hogy átéljük, akkor nem megakaszt, hanem inkább üresjáratba tesz. Megállít kicsit. Hogy megpihenjen a lélek, és megvárja, amíg kisimul.
A veszteség már megtörtént, akármi legyen is az. Az ember pedig emberből van, ezerféle érzéssel átitatva; ilyenkor időt kell adni a gyász szürke szomorúságának.
Olykor pont az ünnepi időszakban ér veszteség, vagy előtte, és például ez az első ünnep valaki nélkül. A karácsony például minden évben eljön a meghittségével és a bolti káoszával együtt. Ilyen akció, olyan csomag, vegyél ezt, és ne hagyd ki azt. Olykor azonban belebotlunk apró, fényes kis csendességekbe, amik emlékeztetnek arra, miről is szól az ünnep. Szeretet, meghittség, szentség.
Ám az ünnepi szomorúság akkor is ránk törhet, ha van szerető család, férj, feleség, kutya, gyerek, unoka, szülők, barátok. Ha van pénz, ház, kocsi, bankszámla. Nem csak az lehet szomorú ilyenkor, akinek hatalmas hiányai vannak a jól-lét alapfeltételeiből.
Mert a hiány sokféle lehet, és nem minősíti az embert, ha valaminek a hiánya miatt szomorú lesz. Ha nem tudja könnyedén venni az őt ért fájdalmakat. Szerintem a teljességben nevetés mellett elfér a sírás, a boldogság mellett az elmúlás, és az áldás mellé társulhat egy fájdalmas tapasztalás.
A karácsonyhoz hozzátartozhat akár a szomorúság is. Ha ilyenkor a környezetünk azt sulykolja, hogy mennyi mindenért KELL hálásnak lenni, hogyan KELL a szeretetet érezni, és miért helytelen bármiféle negatív érzés, akkor egy adag bűntudat is ránk szakadhat, megterhelve az amúgy is nehéz hangulatunkat.
Az emberben alapvetően ott van a szeretet, ott van a hála, ott van az elégedettség, sőt még a boldogság is bennünk bujkál valahol. De néha elmehetnek szabadságra, hogy később sokkal jobban tudjuk értékelni őket. És amikor valami miatt a bánat érzése önt el, akkor annak is megvan az ideje és helye. A szomorúságban olyan igazságokat fedezhetünk fel, amikre szükségünk van a továbblépéshez. Meggyászolhatjuk azt, aki vagy ami elveszett; elengedhetjük azt, amit addig szorítottunk; megállhatunk végre, mert idáig rohantunk.
Ha egy szerettünk van ebben a hangulatban, ne akarjuk kirángatni belőle, ne buzdítsuk arra, hogy legyen másmilyen, mint amilyennek érzi magát. Ilyenkor meg lehet ölelni, vigasztalni, megnevettetni, vagy együtt sírni vele. Egyszerűen csak mellette lenni, némán, szívvel, és meleg takaróként beburkolni a tudattal, hogy amit érez, az rendben van. Ha egyedül vagyunk ebben, akkor magunknak is adjuk meg ezt a puha szeretetet.
Szücs Ildikó - Nap Harcosa
Képek: Freepik
Amikkel segíteni tudlak utadon – Asztrológia, Életfeladat, Önismeret, Meditáció
