Mi a fene az az „önazonosság”?
2024. szeptember 23. írta: NapHarcosa

Mi a fene az az „önazonosság”?

Szerintem ezt a kifejezést is nagyjából annyira koptatták el, mint például a „lépj ki a komfortzónádból” frázist, és szerintem ugyanúgy nem lehet értelmezni, hogy mit is jelent tulajdonképpen.

Számos helyen találkozni elcsépelt és üres (spirisen hangzó) kifejezésekkel, amik hangzatosak ugyan, de azt sugallják, hogy te valamit nem csinálsz jól, valamit nem teszel meg, még nem tartasz ott, még ezt meg azt meg amazt kellene csinálnod.

Legutóbb az önazonosság témára kaptam fel a fejem, mert valami zavart éreztem a rendszerben, ahol elhangzott.

self_illusions_lie_mirror_4.jpg

Vajon önazonos az, aki folyton magyarázkodik, hosszasan megindokolja a tetteit és arra hivatkozik, hogy ő már önazonos és ezért teszi azt, amit tesz? Mondjuk ezért bánt meg. Tudja, hogy megbánt, megteszi, és közli, hogy emiatt jogos. Mert ő már önazonos.

Miért használja valaki takaróként ezt a minőséget?

Láttam olyat, aki megszakított barátságot azért, mert a barát nem értett vele egyet, és mivel ő már önazonos, nem engedte meg, hogy a másik másképp gondolja.

Furcsa egy csavar, nem igaz?

Elgondolkodtam, és végeztem egy kis emberi kutatást, megkérdeztem másokat: ők hogyan látják ezt a dolgot. Az csengett ki belőle, hogy a hamis önazonosság az, amit bizonygatni kell. A valódit sosem kell hangoztatni, mert az természetes módon megjelenik az élet minden területén. Azt látom, hogy aki önmagával, a sorsával, az életével összhangban él, abban fel sem merül ez a kifejezés önmagára.

Közhelyekkel magyarázni egy bántó tettet, arra hivatkozva, hogy önazonos vagy, nem más, mint illúzió és hazugság. Önhazugság egy olyan szinten, amikor muszáj fenntartani a hazugságot, táplálni és megszabadulni mindenkitől, aki emlékeztet arra, aki valóban vagy. Ebben az illúziófelhőben nem veszed észre, hogy a másik elfogadja a döntéseidet, de fontosnak tartja, hogy felhívja a figyelmedet arra, ha bántó módon cselekedtél vele szemben. Ám ilyenkor inkább kidobod a több évtizedes barátságot, és úgy becsomagolod, hogy az illúzióvilágod szereplői mind meg vannak győzve arról, hogy te egy szent vagy, a másik pedig megérdemelte, hogy kikukázd.

self_illusions_lie_mirror_1.jpgÉrdekes figyelni a dinamikát, mögé látni a szavaknak. Ez olyan mint a komfortzóna kilépés. Ami egyébként hogyan néz ki? Van ember, aki úgy hoz meg egy döntést, úgy tesz meg valamit, hogy azt mondja: most pedig kilépek a biztonsági zónámból? Mert szerintem erre maximum utána jövünk rá tudatosan, hogy valami ilyesmi történt.

Minden, amit bizonygatnom kell, egyáltalán nincs meg bennem, vagy nagyon sok dolgom van vele, hogy meglegyen. Minden, amit hangoztatok, hogy van, az elég gyanús. Nem arról van szó, hogy álszerénykedni kellene, hiszen amit elértünk, arra jó büszkének lenni. Aki viszont mondjuk valóban megvilágosodott, az nem áll ki a világ elé hangosan kiabálva, hogy nézzétek, megvilágosodtam! 

(El tudod képzelni, ahogy Buddha vagy Jézus bejelentette az önazonosságát vagy a megvilágosodását?...)

Úgy érzem, az önazonosság témájának abban van szerepe, hogy felismerjük, ha nem a saját életünket éljük. Akkor elhangzik ez a kifejezés, ami a hiányra utal. 

Ez nem én vagyok. Nem vagyok azonos azzal, ami a lelkemnek jólesik. 

Amikor a saját utadat járod, a saját életed éled, és érzed, hogy ez vagy te, harmónia és elégedettség van benned, akkor nem érzed szükségét egy beszélgetésben vagy konfliktusban azt bizonygatni, hogy azért vagy bunkó, mert önazonos vagy és ettől ez rendben van. Pont, hogy meghallgatod és elfogadod a másik érzését, jelen esetben a megbántottságát, és minimum megnézed magadban, hogy vajon tényleg tettél-e olyat, ami bántó lehetett? Megkérdezed: miért érzi ezt? Elmondod, mi volt benned, mi mozgatott, te mit éreztél – és akkor a barátsághoz méltóan elindul az áramlás és kioldás köztetek. Hiszen a barátságba sok minden belefér, a különböző világnézet és értékrend is akár, de alapja a kölcsönösség. Kölcsönös tisztelet, szeretet és figyelem. És a felelősségvállalás a saját tetteinkért a másik felé. És ez a tett önazonos.

Sokat lehet tanulni egy ilyen megfigyelésből. S amikor belehelyezkedsz az önazonosságát hangoztató ember világába, akkor megértesz mindent. Elfogadod, hogy ő így van most, de dönthetsz úgy, hogy te nem veszel részt a hazugságban, és nem állsz többé oda a nyilai elé.

Szücs Ildikó – Nap Harcosa

self_illusions_lie_mirror_3.jpg

Fotók: Freepik

A bejegyzés trackback címe:

https://napharcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr2418498032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása