Az ember folyamatosan úton van. Keres, kérdez, elgondolkodik, néha válaszokat talál, máskor pedig csak még több kérdést.
Amikor elkezdünk mélyebben foglalkozni önismerettel, vagy elindulunk egy spirituálisabb megközelítés felé, akkor gyakran természetes igényként jelenik meg bennünk, hogy valakit kövessünk. Valakit, aki tudja, aki „előrébb jár”, aki megmondja merre menjünk, aki segíthet nekünk látni, érteni, fejlődni.
Valóban: vannak emberek, tanítók, „mesterek”, terapeuták vagy egyszerűen csak tapasztaltabb útitársak, akik jelenlétében valahogy könnyebben kapcsolódunk magunkhoz. Akik máshogyan tekintenek a világra, és megérint a szemléletük. Talán megnyílik bennünk valami, talán meglátunk soha nem látott dolgokat magunkban és másokban, mert irányt és más nézőpontot mutatnak.
Amíg inspirálnak, és mi nyitottak vagyunk egy újfajta nézetre, addig tágul és növekszik a belső világunk. De olykor érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak a kérdést: valóban a saját belső iránytűmre hallgatok, vagy valaki más hangja szól a fejemben?
A mester-tanítvány kapcsolat – ha egészséges – nem alá-fölérendeltség. Nem arról szól, hogy valaki helyettem tudja az utat, hanem arról, hogy emlékeztet arra, hogy a sajátomat csak én tudom. Legbelül. És a magam módján haladhatok, a saját ritmusomban.
Amikor valakit idealizálunk, és azt hisszük, nála van a nagybetűs Válasz, könnyen elveszíthetjük önmagunkat. Elkezdjük kívül keresni azt, amit valójában belülről kellene meghallanunk. És ha nem vagyunk éberek, egy idő után már nem tudjuk megkülönböztetni a saját hangunkat attól, amit valaki más mondott nekünk – bármennyire bölcsen is tette.
A valódi mester nem akar követőket. A jelenlétével arra hív, hogy ne őt kövesd, hanem önmagadhoz térj vissza. Nem a saját, megkérdőjelezhetetlen válaszait adja, hanem kérdéseket ébreszt benned. És ezek a kérdések kezdenek el igazán dolgozni legbelül és vezetnek vissza önmagadba.
Neale Donald Walsh szavaival: „Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.”
A belső mestered mindig ott van veled, benned, neked. Csendben és türelmesen. Nem harsány, nem akarja átvenni az irányítást. Csak figyel, vár, hagyja, hogy menj a saját fejed után. És amikor végre elcsendesedsz, elengeded mások igazságait, nem kívülre tekintesz, hanem elkezdesz befelé figyelni, akkor egyszer csak megszólal. Finoman. Olykor egy érzés, néha egy gondolatfoszlány, valamikor pedig egy mély tudás villan föl benned, amit nem tudsz megmagyarázni – csak érzed, hogy igaz.
Ez az igazi iránymutatás, ami csakis neked szól.
A külvilág adhat térképeket, inspirációt, módszereket és tükröket. De az iránytű mindig bennünk van. És ez az iránytű egyedi. Nincs két ember, aki pontosan ugyanúgy és ugyanazt az utat járja. Ezért nincs olyan mester, aki meg tudná mondani neked, hogyan kell élned. Új szemléletet, módszert és technikát tanulni jó és hasznos dolog. Megérintődni másoktól, inspirálódni tőlük: ajándék. De soha nem szabad elfelejteni, hogy nem másokban, hanem önmagadban fogsz hazatalálni.
Képek: Freepik
Amikkel segíteni tudlak utadon – Asztrológia, Életfeladat, Önismeret, Meditáció
